Egyetemvárosok vonzáskörzetei
Az egyetemek és főiskolák vonzáskörzetének nagyságát a keretszámok, a képzési kínálat sokszínűsége, más intézmények közelsége és az elérhetőségi viszonyok egyaránt befolyásolják.
Az 1990-es évek robbanásszerű növekedése, majd az utóbbi évtized csökkenése után a 2014/15-ös tanévben 306 000 volt a magyar felsőoktatás hallgatói létszáma. Az egyetemek és főiskolák vonzáskörzetének nagyságát a keretszámok, a képzési kínálat sokszínűsége, más intézmények közelsége és az elérhetőségi viszonyok egyaránt befolyásolják.
A Lechner Tudásközpont által működtetett Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszerben (TeIR) az Oktatási Hivataltól származó felsőoktatási adatok is elérhetők. A felvételizők lakhelye és jelentkezési célpontjuk alapján pedig lehetővé válik felsőoktatási központjaink vonzáskörzetének térbeli ábrázolása.
Valamennyi képzési formát (alap-, mester-, osztatlan közös- és felsőfokú szakképzés), illetve munkarendet (nappali, esti, levelező, távoktatás) figyelembe véve a 2012/13-as tanévben kb. 81 000 hallgató került be egyetemre vagy főiskolára.
Országosan összesítve nagyjából 50%-uk Budapesten kezdte meg tanulmányait, ám térségi szinten jelentős különbségek rajzolódnak ki. Ugyanis hazánk 174 vidéki járása közül csak 37 esetén igaz, hogy az onnan jelentkezettek legalább felét valamelyik fővárosi intézménybe vették fel. Ebbe a körbe tartozik csaknem teljes Pest megye és Nógrád megye egésze, Fejér illetve Komárom-Esztergom megyék fővároshoz közeli járásai, valamint egyes Balaton menti térségek is.
A sikeresen felvételizők további 40%-a tíz legnagyobb vidéki felsőoktatási központunk valamelyikét választotta. Ha térképen ábrázoljuk, hogy az egyes járások továbbtanulói ezek közül hova nyertek felvételt a legnagyobb számban, látványosan kirajzolódnak vidéki egyetemvárosaink vonzáskörzeti sajátosságai.
Budapest után a legtöbben Szeged (6422 fő) intézményeibe érkeztek, amely a térkép alapján az Alföld legvonzóbb felsőoktatási centruma. A felvettek számában alig marad le Debrecen (6030 fő), területileg viszont kevésbé meghatározó, szinte csak saját megyéjében és Szabolcs-Szatmár-Beregben. Nyíregyháza (1708 fő) pedig mindössze három járás továbbtanulói számára jelentette a legfontosabb célpontot.
Észak-Magyarországon Miskolc (2603 fő) saját megyéjében sem számít az első számú vidéki egyetemnek, Heves és Nógrád megyékre pedig a főváros mellett Egernek (1974 fő) van jelentős hatása.
Az ország harmadik legtöbb felvételizőt vonzó városaként Pécs (4763 fő) vetélytárs nélkül dominálja a Dél-Dunántúlt, valamint Zala megyét és Fejér megye jól megközelíthető térségeit. A Dunántúl északi részén pedig Győr (3633 fő) legalább kétszer olyan népszerű, mint Veszprém (1577 fő).
A főváros térségében a vidéki központok közül Zalaegerszeg (1855 fő) vonzza a legtöbb továbbtanulót, Gödöllőt (1830 fő) is felülmúlva. Ez kissé talán meglepő, de értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy az agglomerációs járásokból felvettek közül 70-80% természetesen Budapesten tanul tovább.
Mindezeket a térbeli sajátosságokat részletesen is bemutatja a Lechner Tudásközpont által készített gis.lechnerkozpont.hu/foldgomb weboldalról elérhető interaktív térkép, melyet böngészve további érdekes összefüggésekre bukkanhatunk.
Forrás
